Hogy a tekercsek férgeket indítanak e

A könyv a tekercsek és a kódexek által indított tökéletesedési folyamat végső stádiuma, vallja a két megrögzött bibliofil, így az e-book legfeljebb kiegészítője lehet Gutenberg találmányának, de helyettesítője semmiképp.

Ha valakit, az eszményi olvasót erről nem kell meggyőzni. Talán a neves színpadi és filmforgatókönyv-szerzőként aposztrofált Jean-Claude Carrière-nek és a világhírű tudós regényíróként el ismert Umberto Ecónak nem is ez volt a célja.

Hogy aztán az újdonsült partner volt rugalmasabb vagy a téma jelentékenyebb, nem tudni, mindenesetre az elkészült kötet így is, úgy is gesztus értékű. A szerzőpáros — vélt vagy valós félelmének köszönhetően — a könyv ellentmondásos, mégis kikezdhetetlennek tűnő kultuszát állítja piedesztálra: egyfelől saját médiumára figyelve az olvasás aktusának himnuszát fogalmazza meg, másfelől történetiségén keresztül egy szakrális tárgy profanizálását hajtja végre.

Kerekféreg a tüdőben tünetek felnőtteknél, Anatómia, élettan, Az emberi tüdőben kerekféreg

Ha tehát Carrière és Eco szemléletének, illetve a nyomtatott és digitális írásbeliség jellegének alapvető ismérve az ambivalencia, akkor szükségszerűen kétpólusú a Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől is.

A könyv egész egyszerűen olyan, mint a kerék: nem lehet tökéletesíteni.

Nem kérdés továbbá, hogy a képernyőn lehetetlen hogy a tekercsek férgeket indítanak e ideig olvasni, ahogyan az sem, hogy egy kisebb könyvtár zsebben hordozásának megvannak a maga praktikus előnyei, jóllehet az olvasás metódusa ebben az esetben — szemben a hipertextualitással — lényegét tekintve nem változik. Sőt: vajon mi a különbség az ókori volumenek szétterítése és az elektronikus felület görgetése között — túl azon, hogy az utóbbihoz nincs feltétlenül szükség rabszolgákra?

Az olvasás irányultságának — horizontálisról vertikálissá — változása nem tűnik drámai különbségnek.

Az előző héthez képest olcsóbb lett a petrezselyemgyökér, a görögdinnye és az ananász, de többet kell fizetnünk a cukkiniért, a sárgabarackért, az őszibarackért és a nektarinért. Búcsúztatása Drága férjemtől, édesapánktól, tatánktól búcsúzunk. Ezúton mondunk köszönetet mindenkinek, akik mély fájdalmunkat bármilyen formában enyhíteni igyekeztek.

Egyáltalán: nincs új a nap alatt. A tartós — de legalábbis annak szánt — hordozók, emlékszik vissza Carrière, az archiválás problémájára kínáltak végső megoldást, de a tiszavirág életű CD nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ennek ellenére, ismeri el Eco, tűzvész esetén mindenekelőtt a gigás külső winchesterét mentené ki, rajta az összes írásával, és csak utána valamelyik kedves, régi könyvét.

Férgek a baba

Csakhogy az adathordozók elavulnak, ezért az ember arra kényszerül, hogy újjászervezze adattárolási módszerét, sőt gondolkodásmódját is. Carrière, szokásához egér toxoplazma, filmes példával illusztrál: a XX. Umberto Eco Másként hagyományozódnak az ismeretek, hiszen manapság a gyerekek tanítják szüleiket a számítógép használatára kérdés, vajon az ő gyermekeik mit tanítanak majd nekikaz internetről hierarchia és válogatás nélkül zúdul az információ, de — újabb paradoxon — hiába fejlődtek a kommunikációs eszközök, ha ma egy tudós a saját szakterületét sem képes áttekinteni.

A legnagyobb probléma ezzel az, mondja Eco, hogy Galilei forradalma csak Ptolemaiosz tévedésén keresztül érthető meg.

Carrière és Eco igyekszik lépést tartani a korral, tiltakozásuk, a modernitásra vonatkozó szkepszisük sem abból fakad, hogy bármelyikük a múlt porlepte könyvespolcán rekedt volna, sokkal inkább abból a felismerésből, hogy ami egyszer működött, arra biztosan lehet támaszkodni. A két bibliofil tehát hagyja, hogy magával sodorja a Gutenberg-galaxis, a digitális forradalom félvállról vétele azonban nem jelenti azt, hogy a könyvet ne fenyegetné valós veszély — még akkor is, ha előre helyett hátrafelé tekintve egészen más megvilágításba kerül az írásbeliség problematikája.

Máig fellelhető ősnyomtatványokról kezdenek beszélni, egy fiktív, kilencvenöt éves, beteg hölgy tulajdonában lévő, eddig ismeretlen Gutenberg-bibliáról, egy valódi, régen elveszettnek hitt, kötéstáblából előkerült, XIII. Hát ezért e lom, és ezért ment a könyvek által elébb a világ. Jean-Claude Carrière Mintha csak erre, a könyv viszontagságos történetére, valamint az írás szabadságának, önkényességének közösségformáló erejére játszana rá a borító, hiszen a kaotikus betűtípussal és betűmérettel szedett cím a könyv gerincén is túllógva egészen a hátszövegig terpeszkedik azért, hogy még az olvasás megkezdése előtt, mintegy felerősítve a paratextust, odavezesse a tekintetet — mégis, mikor lennének képesek erre a züllésre a képernyőn megjelenő, fegyelmezett rendben hogy a tekercsek férgeket indítanak e hangyák?

Jóllehet a lehengerlő borítóhoz képest a papír — az Európa Könyvkiadó Diákkönyvtár sorozatát idéző — minősége már hagy némi kívánnivalót maga után, de lehet, hogy a megjelentetést ezúttal nem a gazdaságosság szempontja határozta meg, hanem a párizsi ad hoc nyomdász ihlette praktikum. Ki tudja, talán éppen emiatt fog egyszer sokat érni a gyűjtők számára ez a poszt-inkunábulum.

Természetesen ennek a fogalomnak a kilétére is fény derül a kötetben ti. A beszélgetés fordította: Sajó Tamás magázása a kötet végére sem oldódik tegezéssé, de nincs is rá szükség: távolságtartás helyett a tisztelet és a bensőségesség érzetének egészséges kettőssége hatja át a könyv atmoszféráját.

A társalgást vezető de Tonnac igyekszik kordában tartani a dialógusokat, hogy ne fajuljanak monológként hömpölygő ars poeticákká, és bár nem alakul ki feszes, szintézisre törekvő beszélgetés, hiszen Carrière és Eco is mondja a magáét, a jótékony sztorizgatás közepette a történetek mégis lényegi párbeszédet folytatva, magától értetődően tartanak a konszenzus felé.

Férgek a baba - Bélféreg - Így szabaduljunk tőle! | BENU Gyógyszertárak

Paradox, de amiben Carrière és Eco — a lelke mélyén — leginkább egyetért, az az, hogy ha jönnie kell az e-booknak, hát hadd jöjjön. Persze nem azért, hogy megszabaduljanak a könyvektől, épp ellenkezőleg: az eddigi könyvtermés hozzáférhető részének elolvasása is több mint emberpróbáló feladat. De legalább a könyv újbóli reneszánszáig felzárkózhatunk egy kicsit.